Ez is valamiért sértő kategória lett. Nem tudom miért, de az, olyannyira, hogy sokan felvállalni sem akarják. Belefutottam a minap egy kérdésbe, melynek lényege az volt, hogy a Bioanyukák gyermekei vajon hogy fogják megenni a bölcsődei kosztot, mert az aztán tutira nem a bio-hozzávalók tömkelegéből készül majd. Erre a kérdésre ahány anyuka, annyiféle választ ad:

• simán megeszi majd, ugyanis ha éhes a gyerkőc és ízlik neki az adott táplálék, megeszi, elvégre ő nem tudja, miből főzték.
• megeszi, persze hogy megeszi a közértes krémtúrót (hiába keveri otthon neki a anyukája biogyümölcsből meg biotúróból) mert az otthon tiltott gyümölcs, és hát az ugyebár máshol meg annál édesebb. „Az a színes dobozos finomság, amit a játszótéren a többi gyerek dicsér, végre most én is megkóstolhatom!”
• természetesen nem fogja megenni, mert nem szokott hozzá ezekhez az ízekhez / nem szokott hozzá az ízekhez. Anyuka tehát majd minden egyes nap csomagolhatja a biokaját kis dobozban, a bölcsis gondozók határtalan örömére, pláne ha a tizennégy gyerekből nyolcnak Bioanyuja van. Lehet majd egymás után mikrózni a dobozos kajákat.
• ezekből a gyerekekből lesznek az elhízott kamaszok, ugyanis amint kikerülnek Bioanyu kezei közül, megrohanják majd az első Mekit és Börgerkinget ami az útjukba kerül, mert a., nem akarnak lemaradni a társaik mellől, b., így akarnak lázadozni és c., kíváncsiak mi is az a hamburger és milyen lehet az íze.
• nem, nem így lesz, mert ha okosan neveled azt a gyereket, elvből el fogja utasítani a hamburgert. 
• tessék, a bölcsődei (és óvodai) étkeztetés hétköznapiassága még egy plusz ok arra, hogy valaki Bioanyu legyen, mert ha már ezekben az intézményekben T. Gazdaságos alma van T. Színes spagettivel, legalább otthon kapjon az a gyerek tisztességes eledelt.

Az érvek és ellenérvek sokasága itt is színes összképet mutat, és hogy a válaszok közül melyik az univerzálisan igaz? NINCS ilyen. Az univerzálisan igaz válasz ugyanis ez: MINDEN GYEREK MÁS. Erre persze valaki mondhatja, hogy igaz hogy minden gyerek más, de a jó nevelés azért ad némi keretet a gyerektársadalomban, ez sem feltétlenül igaz. Ha öt anyuka ugyanazt ad a gyereknek otthon (esetünkben hántolt kölest biokefírrel), az egyik gyerek persze lehet, hogy a bölcsiben is azt igényli majd, a másik inkább a Túró Rudit kéri mert azt otthon nem lehet, a harmadik megeszi ami ott adnak bármi is legyen mert marha éhes már, a negyedik és ötödik meg azt teszi, amilyen hangulata épp aznap van. Mert nem egyforma az ízlésük, a vérmérsékletük. Természetesen valamilyen szinten lehet otthon alakítani az ízlést (ha mondjuk valamelyik családban zsírral főznek, az a gyerek megszokta és szereti, a másik meg háromnapos hasmenést kap ha náluk vacsorázik), de alapjaiban minden egyes emberi lénynek megvan a maga ízlése, a preferált és nem-szeretem ízek közötti különbségtétele, akármennyi idősek is. Kisfiam imádja a sütőtököt, de az apja és én a szagától is rosszul vagyunk, és ez már egészen kisbaba korában így volt.

 Szóval, azt írtam, manapság szinte ciki Bioanyunak lenni. Ezt onnan gondolom, hogy sok ilyet olvasok/hallok: „Én mindig a bioboltban vásárolok, de azért nem vagyok Bioanyu, mert néha kap a gyerek édességet is.” vagy „Én is elítélem a csokoládét, négyéves kora előtt nem is adok neki, de nem vagyok Bioanyu.” Nekem az a véleményem, hogy aki nem szereti magát Bioanyunak mondani, két dolog miatt teszi:

• napjainkban ez a szó sértés lett, ehhez semmi kétség nem fér.
• a Bioanyu sokak számára, ha nem is sértő, de egy pejoratív, bizonyos vagányságot mellőző fogalom, csak úgy, mint a Paramami (ezt sem sokan vallják be, majd eljutunk ide is)

De ki is az a Bioanyu? Miként definiálják őt az anyukák? Lássuk csak:

• nem vásárol közértben, sosem. Legalábbis a gyereknek.
• mindent piacon vesz, kendős nénitől, vagy pirospozsgás bácsitól, ami a gyerek ételébe kerül, mert hát ugyebár csak az az igazi.
• mindent házilag gyárt, amit csak lehet, kenyeret süt, vajat köpül, paradicsomot termeszt. Amit nem termeszt, azt veszi meg a piacon.
• A közértes „kész” édesség az ördög találmánya.
• A csokoládé az ördög találmánya.
• Az színezék és ízfokozó az ördög találmánya.
• A cukor az ördög találmánya.
• A só az ördög találmánya, ha egy körömpiszoknyival többről beszélünk.
• Minden áldott nap főz, persze a gyereknek külön, mert az üveges bébiétel az ördög találmánya.
• A tápszer is az ördög találmánya, de ha már kell, akkor abból is BIO-t kell venni, különben felrobban az univerzum. Mármint a babaszobában persze.
• Számolgatja, egy héten hányszor eszik gyermeke húst, zöldséget, gyümölcsöt, fehérjét, szénhidrátot, A-vitamint, B-vitamint, C-vitamint, D-vitamint, stb.
• Csak párol, és kizárólag százezres hypo-allergén, NASA által kifejlesztett edényben.
• Azért párol, mert a zsír és olaj az ördög találmánya.
• A Vegeta az ördög találmánya.
• A Tesco az ördög találmánya.
• Az Auchan és a Cora is.
• Meg a többi mérgező szarokat áruló tömegkereskedések is.
• Csokoládé NINCS. NEM IS VOLT, NEM IS LESZ. Legalábbis otthon.
• A Mekdonáldsz és a Börgerking az ördög találmánya. A Káefcéről nem is beszélve.
• A készen gyártott krémtúrótól az ég mentsen, mert természetesen az ördög találmánya.
• Ha már rákényszerül a kész tejfölre, joghurtra (amiből sosem vesz gyümölcsöset, mert a natúrba kever inkább bio-gyümölcsöt) akkor kizárólag a legdrágábbat veszi meg, mert a tíz forinttal (netán többel) olcsóbb már biztosan szar.
• Ha valaki csokival eteti a játszón a saját gyerekét, lesajnálóan néz a gyerekre, a csokietető anyukára meg „Hát, Te tudod” nézéssel.
• Ha a Bioanyu gyerekét kínálod csokival, szemmel ver.
• A gyerek az érettségi banketten felzabálja az egész svédasztalt, mert akkor szembesül vele, hogy ÍZEK is vannak. Ha már ezzel szembesült, a koliban majd rátér a sör-kolbász-csipsz életmódra, és százkilósan diplomázik, Bioanyu meg rettenet sikollyal csuklik össze a diplomasztón. Legalábbis ez a rémálma.

Talán sikerült összefoglalnom, mit is jelent Bioanyunak lenni jelen társadalmunkban. Gyakorlati értelmezésben annyit tesz, hogy kínosan odafigyelni gyermekünk egészségére, van, akinek ez szúrja a szemét, mert lehetne az anyuka kicsit lazább, van, akinek pedig ez a természetes, hiszen kötelességnek érzi maximálisan kiűzni az egészségtelen dolgokat a gyerek életéből és ételéből. Szóval, aki ilyen, az vagy határtalanul büszke rá és elítél mindenkit aki megfelelő uzsonnának talál egy Túró Rudit, vagy pedig megpróbál kevésbé szőrszálhasogatónak tűnni az étkezés terén és ezt ismételgeti: „Én nem tartom magamnak Bioanyunak, de..”. Itt is megvan a tyúk és tojás tipikus esete Bioanyu és Egészségtelen Anyu között, elég a következő párbeszédet elolvasni:

• „Szerintetek melyik a jobb, a Danone, vagy a Milli krémtúró?”
• „Én nem adok a gyerekemnek ilyen szarokat, minek mérgezzem? Eszik majd az oviban elég mérget.”
• „Ugyan, ne legyél Bioanyu, kell a gyereknek néha egy kis bolti majszolás, egy túrókrémbe még senki nem halt bele.”
• „Ja, tudom, Te is olyan vagy aki hat hónaposan csokoládéval béleli ki a mózeskosarat, de ÉN nem.”
• „Nem, ÉN megtalálom az egészséges határt, és csak néha kap a gyerek csokit. A cukor is csak egy olyan dolog, ami kis dózisban, de igenis kell a szervezetnek.”
• „Hát, a felesleges cukor még csak néha is árt, ezért van annyi elhízott gyerek. Az ilyenek a tipikus lusták, aki a gyereke kedvéért nem képes több időt áldozni és saját maga keverni össze a magyar túrót a friss gyümölccsel.”
• „Nem hinném hogy ciánt kevertek a bolti túrókrémbe.”
• ”Hát, pedig abban aztán van minden, ami hízlal és allergiát okoz, majd ha ekcémás lesz a gyereked tízévesen, emlékezz a szavaimra”
• „Képzeld, a sógornőm gyereke ekcémás, pedig a sógornőm is ugyanilyen bio-bolond!”
• „Szóval szerinted bolond, aki a gyereke egészségére vigyáz?”
• „Nem, az a bolond, aki a végletek embere!”
• „Jól van, akkor etesd a gyerekedet ilyen ócskaságokkal. Te döntésed.”

EZ csak szösszenet volt, egy rövidke kivonat egy fórumos beszélgetésből, nem szó szerint idéztem, hanem a lényeget. Egymást marták az anyukák, bele sem gondolva (egyik részről sem) abba, amit a másik mond. Mert ilyenek vagyunk többségében, ha van egy elvünk, egész egyszerűen becsukjuk a fülünket, ha véletlenül a másik is okosat mond. Ha valaki ekcémás, az valóban lehet a korai hozzátáplálástól, de BÁRMI MÁSTÓL is, nincs garancia (erről majd később még bővebben), de az egyik anyuka csak ennyit ért: lehet a korai hozzátáplálástól, a másik meg csak ennyit: de bármi mástól is. Erre mondom, hogy szelektív hallás, mert sok anyuka csak azt hallja meg, amit maga is úgy gondol, amivel egyetért. (Így belegondolva, az anyukák többsége vérbeli politikusi vénákkal rendelkezik.)