Ha már alvásnál tartottunk ugye. Itt inkább kezdem azokkal a mondatokkal, amik közül jó pár bizonyára ismerős lesz az anyukák számára. Némelyiket gondoljuk, némelyiket hallottuk, olvastuk, egyiket-másikat nekünk mondták, néhányat pedig mi mondtunk másnak.

• Könnyebb együtt aludni a babával, mert biztonságérzetet ad neki.
• Könnyebb együtt aludni a picivel, mert nem kell felkelni a szoptatáshoz éjszaka.
• Jobb együtt aludni a babával, mert anya-gyermek kapcsolatot erősítő hatása van.
• Jó érzés együtt aludni a babával, mert olyan jó reggel megpillantani magunk mellett.
• Könyörtelenség, ha külön szobába teszed.
• Egyszerűbb együtt aludni, mert ha felébred éjjel, azonnal megnyugtathatod.
• Jobb neki, ha együtt alszotok, mert érzi, nincs egyedül, pláne egészen kicsi korban.
• Jobban fog kötődni a baba az anyukához, ha együtt alszanak (kötődő nevelés alap)
• Ridegtartást követsz el, ha nem alszol vele, kicsi még, kell a biztonságérzet

És a másik oldal:

• Veszélyes együtt aludni a babával, mert ráfekhetsz, vagy ő rúghat meg téged, vagy apukáját.
• Jobb a kicsinek, ha megtanul a saját kis birodalmában, egyedül aludni.
• Az anya-gyermek kapcsolatnak kismillió erősítő tevékenysége van, az alvást nem erre találták ki, az alvás egy rutincselekvés.
• A gyermek össze-vissza fog szopni éjjel, nem lakik jól, csak rágcsának használja a mellbimbódat.
• Az együtt alvás nem pihentető sem az anyának, sem a babának, nem is kényelmes, ha nem elég nagy az ágy.
• Hosszú távon a házasságnak sem tesz jót a dolog
• Nehezebb lesz később elkezdeni a külön altatást, márpedig egyszer muszáj lesz.
• A babának is egészségtelen, hogy felkelhet minden rezdülésre, nem tudja kipihenni magát
• Van bébiőr és légzésfigyelő, a külön altatás nem ridegtartás, amíg az édesanya átmegy a kicsihez, ha sír, hogy megnyugtassa.

Nem tudom, szorul-e bármelyik érv magyarázatra, de az ember szkeptikus, és elsőre, magyarázat nélkül talán azt hallja meg, amit hallani szeretne, ezért magam is utána olvastam a véleményeknek, valamint megtörtént eseteknek, amik alátámasztják a véleményeket.

Veszélyes-e az együtt alvás a babával?

• Nem feltétlenül, ugyanis az édesanya ösztönösen érzi, hogyan mozdulhat, ha gyermeke mellette fekszik.
• Olvastam anyuka szavait, aki egy napig nem látott az egyik szemére, mert a kicsi szemen rúgta alvás közben. Illetve, ha már nagyobbacska gyermekről beszélünk, könnyen lemászhat az ágyról, ha felébred (és mi mondjuk nem) és megtalál a lakásban olyan dolgokat, amikkel nagyon nem szabad játszania.

Tény és való, amikor Levi velem aludt (van, hogy nyűgös az éjszakája, és nem szeretne visszamenni az ágyikójába, ilyenkor természetesen alhat velem), volt, hogy arra ébredtem, hogy egy lábacska van az arcomban. Orrba is sikerült már rúgnia, apukáját pedig gyomron. Nálunk az együtt alvás nem jött be. Legalábbis most már nem. Amikor picike volt még, mint egy focilabda, az éjszakai szopi után mellettem aludt el, nem volt gond, persze, ha én magam nem aludtam el, volt, hogy visszatettem az ágyába, mert ő is kipihentebben ébredt, én is. Aztán, amikor nagyobbacska lett és már nem volt Szopibaba, leszoktunk erről, majd amióta éjjel felkel egy kis folyadékpótlásért, párszor nem hajlandó egyedül aludni, olyankor alhat velem. Ezek az éjjelek végződnek az itt-fáj, ott-fáj reggelekkel. Az anyai ösztön egyébként egy érdekes dolog – nem tudom, az apákban mennyire van meg, de hogy bennem kétszeresen, az biztos! Egyik éjjel ugyanis arra riadtam fel, hogy Zsolti épp fordulna át a másik oldalára (kettőnk között Levi szundikál hanyatt), és utolsó pillanatban fogtam meg a vállát, hogy ne tegye. Felkelt, és rögtön megijedt, hogy pont Levire fordult volna át. Kislányom, Zoé azonban velünk alszik, vele mindhárman így szoktuk meg.

Egészségesebb-e a külön alvás?

• Az, ugyanis mindeninek szüksége van az egész éjszakás pihentető alvásra, amit elég nehéz úgy kivitelezni, hogy a baba rugdos és forog álmában, anyuka pedig egy-egy oldalra fordulásával szintén felkeltheti alvó kicsinyét.
• Nem feltétlenül, ugyanis van pici, aki anyukája mellett jobban alszik.

Egy biztos: a hosszú, mély alvás mindenkinek szükséglete, csak így tudjuk kipihenni magunkat, akármennyi idősek vagyunk. Nekünk könnyebb ez külön, Levi sokkal kipihentebben ébredt a saját szobájában. Ugyanis, hozzánk hasonlóan, ő is éberen alszik, minden mozdulatomra felébredt kisebb korában is (kivéve, ha nagyon ki volt ütve egy hosszú nap után), az saját ágyában sokkal nagyobbakat alszik egyhuzamban. Azonban a mélyen alvó babáknak nem okoz gondot anyuka forgolódása, ám, ha a pici felébred éjjelente hatszor, nem árt kipróbálni, egyedül nem alszik-e kényelmesebben? Nincs veszítenivalód.

Ridegtartás-e, ha külön altatod a kicsit?

• Igen, hiszen kiskorban szüksége van Rád, egy anyuka szavaival élve: kilenc hónapig Benned volt, odakint miért hagynád magára éjszakára?
• Nem, ugyanis a ridegtartás azt jelenti, hogy nem figyelsz a szükségleteire felhívó jelzéseire, azaz nem mész át hozzá, nem nyugtatod meg, ha sír.

A ridegtartás nem itt kezdődik. Mint ahogyan a kötődés sem az „egy test, egy lélek” mondókával, de ez másik történet. Nem vagyok én orvos, de azt tudom, hogy ismerős külön alvó gyerek is éppúgy imádja az anyukáját, mint anyukájával együtt alvó gyerek, ugyanolyan jó a kapcsolat, megvan a bizalom, a csodálat. A ridegtartás kifejezés azt takarja, ha hiába sír a gyerek valódi okkal (fél, éhes, megijedt, egyedül érzi magát), az anyuka nem figyel a jelzéseire, nem megy át hozzá, hanem alszik tovább, gyerek meg hadd szóljon. Az, hogy valaki pusztán kiépítette a kicsiben azt a fajta bizalmat, hogy „Anya akkor is itt van és megvéd, amikor nem érzed”, nem egy rossz dolog ám!

Önzés-e a külön alvás vagy sem?

• Igen, mert inkább átteszed a gyereket, csak nyugodtan aludhass / élhess nemi életet / tévézhess / stb.
• Nem, ugyanis a gyermeknek is érdeke, hogy egyedül is tudjon békésen, nyugodt körülmények között aludni, a bölcsiben sem lesz mellette senki, vagy oda is melléfekszel majd?

Itt abszolúte a második állítást osztom, mármint azt, hogy NEM önzés. A szeretet kifejezésének különben is, oly sok eszköze van az együtt alváson kívül.

 Olvastam egy anyuka felháborodott szavait, aki eképpen nyilatkozott: nem érti, miért kell szülés után a gyereket „leépíteni a lehető leghamarabb?” Aztán azokról az édesanyákról, akik megpróbálják a sírni hagyás módszerét, egyenesen azt írta, hogy a gyereke majd rájön, hogy „anya egy f.szkalap”. Találhatjuk ridegnek ezt a módszert, de azt gondolom, kulturált, intelligens felnőtt ember, nő, ANYA így nem nyilvánít véleményt. Ezt egyébként arra vonatkozólag írta ily kulturáltan, hogy a gyermek, ha csak annyit lát, hogy anya bemegy, de nem veszi ki, nem szól hozzá, azt gondolja, hogy nem számíthat az édesanyjára. Nem kell mindenkinek mindennel egyetérteni, de az általánosítás – mint azt nem győzöm írni – az egyszerű emberek eszköze. Azonban a harcok és viták legnagyobb életben tartója a különböző nevelési elveken kívül az erőszakos, unintelligens megfogalmazás, amivel egyszerűen aláássuk a tiszteletet más édesanyák iránt, akkor is, ha csak egy névtelen fórumon, és az erre hajló közegben tesszük. Nem tudom, miért is érez jogot arra bárki, hogy rossz édesanyának nevezzen egy másik anyukát, csak mert valamit máshogy gondol, mint ő maga? Lehet, hogy a sírni hagyás, aludni tanítás módszere az egyik anyukának rideg, és ezt számtalan orvos és gyerekpszichológus is alátámasztja, de a másik anyuka szerint pedig egy szükséges lépés, és ezt is alátámasztja jó néhány szakirodalmi mű. Nincs általános igazság, mert nem vagyunk egyformák, azonban, amiben MINDEN ÉDESANYÁNAK egyformának kellene lennie: egymás tisztelete, a kulturált viselkedés és az általánosítás mellőzése. Néha, bizonyos anyukák jobban nevelésre szorulnak, mint a viselkedni nem tudó gyermekek. Csak éppen, míg a viselkedni nem tudó gyermeknek ott vannak a szüleik, addig egy viselkedni nem tudó felnőttnek ki fogja megmondani, hogy „kislányom, ez nagyon, de nagyon ronda viselkedés, ilyet többet ne mondj másokra!”? (Természetesen, akinek nem inge…)

 Bármennyire is súlyosnak hangzanak az érvek, vagy ellenérvek, itt is aranyszabály: a gyermek érdeke az első. Ha a kicsi csak Veled tud elaludni, hiába próbáltál bármit, hát el kell fogadni, idővel majd talán másként lesz, azonban ha Veled alukálva éjjel hatszor felkel, talán nem elég pihentető neki a dolog így. A babával éreztetni kell természetesen, hogy mellette vagyunk, nem csak nappal, hanem éjjel is, azonban azt is meg kell tanulnia, hogy akkor is óvjuk őt és megbízhat bennünk, ha nem öleljük és simogatjuk éppen, azaz, ha fizikailag nem érez minket. Kicsi még, de tudja, hogy akár közvetlenül mellette, akár a fal mögött, de ott vagyok, és megyek érte azonnal, ha kell. Ez az igazi bizalom egymásban.