„Mivel Isten nem lehet ott mindenhol, ezért megalkotta az Anyát.”

Édes mondás, de megjegyzendő vele kapcsolatban az is, hogy Isten nem egyazon képre alkotta meg az Anyát, hanem igencsak sokféle kivitelben. Ezért most egy kicsivel nagyobb lélegzetvételű dolog következik, mint holmi gólyaparti. Vagyis inkább egy hatalmas levegőt kell vennem, mielőtt megírom, sőt belekezdek ebbe a fejezetbe. Hogy miért? Most őszintén, Szerintetek nem úgy hangzik a cím, mint egy vicc? Ősanya, Bioanyu, Paramami, Tökéletes Anyuci és Csinimami betérnek egy játszóházba….

Szerintem ami ezeket a megnevezéseket, illetve minősítéseket övezi, az VALÓBAN egy vicc. Ezeket a szavakat egyébként nem én szültem, hanem az internetről és más anyukáktól szedtem. De ezzel nem írok senki számára újat, mindenki hallotta már őket, és most jóhiszműen azt gondolom, Te is csak hallottad, de sosem használtad őket. Nem tudom mikor lett gúnyolódás tárgya, ha valaki egészségesen étkezteti a családját, mint ahogy azt sem, mikor lett „legális” csúfnevet ragasztani egy anyukára, aki három gyerek után is olyan csinos és szép, és szexi, mint más húszéves korában, de sajnos, hölgyeim, itt tartunk. Tisztelet a kivételnek.

 Ennek az oka egyébként egészen egyszerű: az emberek sokfélék, és ha valami számunkra sokféle, azaz nehezen összefogható, átlátható, igyekszünk valamiféle elv alapján rendet tenni, hogy könnyebben átlássuk a helyzetet. A sokféle dolog között olyanokat keresni, amelyek rendelkeznek egymással azonos, ám másoktól különböző tulajdonságokkal, majd beledugni ezeket egy skatulyába, és így tovább a sokaság többi elemével is. A sokaság itt és most az ANYUKÁK halmaza, az elemek maguk az ANYUKÁK. Mivel olyan, de olyan sokféle a nevelés és gyermekgondozás módja, ezért, hogy kicsit rendet tegyünk, egyszerű és kézenfekvő megoldásnak tűnik a hasonló elveket valló anyukákat összegyűjteni, és rájuk húzni egy skatulyát. Aztán, ha előkerül egy adott téma, és az egyik anyuka mond neked valamit amivel Te nem értesz egyet, csak rácsapsz a homlokodra, hogy jaaa persze, hiszen ő a Bioanyu dobozkában van, hát persze hogy ilyen gyagyán gondolkozik. (de írhattam volna bármelyik másikat is.)

 A beskatulyázás érdekessége, és abszolút sajátja, hogy mindig csak MÁSOKAT sorolunk be, MAGUNKAT sohasem. Mert ugye vannak az Ősanyák, a Csinimamik, stb., és hát vagyok ugyebár ÉN, aki egészségesen étkezem de nem vagyok Bioanyu, szép vagyok de természetesen nem vagyok Csinimami, és hát mindent jobban tudok a gyereknevelésről mint mások, de nem vagy Tökéletes Anyuci sem. Érdekes. Akkor ki is vagyok én? És Őt miért soroltam be oda, ahova? A következő fejezetekhez hatalmas empátiát, kellő öniróniát és megfelelő mennyiségű humort ajánlok, mert ezek nélkül nem fog menni a végigolvasásuk bősz helyeslés (egy-egy kategóriánál, persze), dührohamok és „hát ez hülye” felkiáltások nélkül. A következő cikkekben ugyanis szeretném összeszedni történetünk szereplőit :)