Anyai döntéseket hozni nehéz. Nehéz, mert csak hallomás alapján döntünk valahogyan kezdő anyaként, hiszen annyi, de annyi információ kering az éterben, hogy még az orvosok SEM egységes álláspontot képviselnek. Választunk, félig tudatosan, félig szimpátia alapján (ki mondta az adott dolgot?) és rajtunk múlik, mennyire betonozzuk be magunkat egy adott döntés mellett. Amikor valami mellett  elvakultan letesszük a voksunkat, nehezen álljuk meg, hogy meghallgassuk / meghalljuk  A Másik Oldalt. Tipikus párbeszéd:

- Azt olvastam, a cukor egészségtelen, még kis dózisban sem szabad adni a gyerekeknek három éves kor alatt.

- Én meg pont tegnap olvastam, hogy ritkán azért belefér, sőt, szinte kell is a szervezetnek a cukor bizonyos formája.

- Hát nem tudom, mert mondom, én is most olvastam, hogy nem szabad, mert korai elhízást okoz és ekcémát és pollenallergiát..

- De amit én olvastam, az is friss infó, és mondom, ritkán még jót is tesz!

- Hát, mindegy, én azért inkább nem adok az enyémnek.

- Ahogy gondolod, én néha azért majd adok, mert szerintem igaza volt a cikk írójának.

- Szerintem meg a másiknak, az az orvos szerintem nevesebb.

- Hát, én meg pont erről a másikról hallottam, hogy szakmailag elismertebb. 

- Nem, ő fiatalabb, nem tudhat annyit. Egy idősebb mindig nagyobb nevet jelent a szakmában.

- Jó, de annak meg sokszor elavultak a nézetei, mondom hogy az általam olvasott dolog frissebb.

- Attól még nem biztos, hogy jobb.

- Miért, szerinted a tudomány visszafelé halad?

- A tudomány is tévedhet, olyankor szoktak visszatérni egy korábbi elgondolásra.

- Mindegy, egy szó, mint száz, én adni fogok neki néha, egy Túró Rudi nem árthat.

- Adjál, én inkább nem szoktatom rá ilyen kicsi korban, eszik még elég mérget később.

- De ennyitől nem szokik rá, ezt is olvastam egy orvosi lapban.

- Hát nem tudom, én meg pont a védőnőnél olvastam tegnapelőtt, hogy simán rá lehet szokni a csokoládéra és a cukorra ritka fogyasztással is.

- És az melyik lapban volt? Csak mert a ti védőnőtöknél olyan régies elvek vannak.

- Szerintem meg épphogy nála mindig tök jókat olvasok és hallok.

- Ja, már sejtem melyikről beszélsz, abban a lapban mindig olyan sületlenségek vannak….a múltkor is, azt olvastam benne, hogy az anyatejet 3 hónapig lehet csak mélyhűteni, holott az én védőnőm szerint hat hónapig.

- Nem, a tiéd mond butaságot, mert valóban csak 3 hónap, másoktól is hallottam már.

- Hát én is hallottam már másoktól a hat hónapot is. Meg abban a lapban olvastam azt a baromságot is, hogy a babaúszás inkább árt, mint használ. Pedig nagyon is egészséges és jót tesz.

- Pedig tényleg így van, ugyanis a minap pont azt olvastam, hogy……………………

Ugye, milyen oltári unalmas? Nem tudom, létezik-e akár egyetlen olyan anyuka is a világon, aki még nem hallott ilyen párbeszédet, olvasott efféle fórumos beszélgetést, netán nem volt-e maga is résztvevője ilyennek? Na, ez is olyan, mint a Mátyás király és a vödör szar esete, csak itt az győz, aki hamarabb abbahagyja.

Mégis, az egészben a leginkább gondolkodtató számomra az, hogy mivel nem vagyunk orvosok (mármint többségében, mert ugye gondolom nem minden anyukának és apukának van orvosi diplomája – egyébként még az sem jelent semmit ugyanis az orvosok sem értenek egyet sok mindenben), honnan tudjuk, MELYIK ELGONDOLÁSNAK higgyünk? Amelyik szimpatikus? Amelyiket többször hallottuk? Amelyiket idősebb doki mondta? Netán fiatalabb? Úgy érzem, ez megérzés. Minden anyuka (és apuka) megérzi, mit hogyan csinál szívesen gyermekével kapcsolatban. Pontosan ezért nem érdemes egymást győzködni arról, hogy ki milyen EU-s ajánlásokat meg sztárdokival készített interjúkat olvasott, és nem is kell, mert a gyermeknevelés szépsége az, ahogyan Pici bácsi is megmondta: Mindenki másképp csinálja.