Rögtön itt kétfelé szakad a tábor. Vagy épp háromfelé, mert sokaknak a várandós tetszik, megint mások meg áldott állapotban vannak és olyan is van, aki gyermeket vár. Némelyek teherbe estek, mások meg baba-projekteztek. Van, aki szülni megy, van, aki lebabázik, de olyan is van, aki életet ad. Ezen aztán olyan felesleges vitázni, mint mopszot megtanítani pulóvert kötni, úgysem érünk el semmit, meg hát nincs is értelme, valljuk be. 

 Az internetes barangolásaim során szembetalálkoztam nem egy, nem kettő olyan fórummal vagy kérdéssel, ahol azt taglalták az anyukák, hogy melyik miért gáz és miért hülye a másik, amiért azt használja. A tolerancia-óra tehát már a szavaknál, még jóval a tettek előtt szükséges, hogy megkezdődjön. Erre is azt mondom, az egyszerű emberek állnak le vitázni ilyen frenetikusan fontos létkérdéseken, mint hogy hogyan nevezi a fórumtárs idegen azt az állapotot, hogy egy baba van a hasában. Hát kérem ehhez is intelligencia kell, de mivel az ember eredendően olyan, hogy valamelyik kis mély szegletében azért szeret vitázni mert akkor helyzet van, belemegy az efféle szóváltásokba. Volt kérdés egy ismert honlapon, ahol körülbelül 18 oldalon keresztül csépelték egymást virtuálisan az anyukák és kismamák, nagyik és apukák, hogy ki miért használja épp azt a szót, amikor az ő általa használt ezerszer jobb, szebb, kifejezőbb, tartalmasabb, stb. Nem tudtam, sírjak, vagy nevessek ezen a tényen, én is odapöttyentettem hogy én mit használok (a babaprojektezésen és az áldott állapotban vagyok-on kívül mindegyiket, ja és én sem lebabáztam, hanem szültem, de ez én vagyok, nekem nem okozott lelki sérülést ha más anyuka az általam nem használtakat favorizálta.) és ennyi, kiléptem a kérdésből.

 Ezt a helyzetet, ha ilyen kérdéssel kerülünk szembe és nagyon szúrja a szemünket a másik ember válasza, véleménye – mivel a kérdés egyáltalán nem létfontosságú a babázás témakörében -, mielőtt elkezdjük térítő, jól odamondó hadjáratunkat, érdemes feltenni magunknak a kérdést: Miért áll nekem érdekemben az, hogy az XY idegen is azt a szót használja amit én? Vagy éppen miért rossz az nekem, ha ő egy másik kifejezést használ? Aki ezekre a kérdésekre értelmes választ, észérvet tud mondani, ügyes, mert megtanította a mopszot pulóvert kötni. Amiről meg ugye tudjuk, hogy lehetetlen, tehát nem mond igazat. Ismét jön a kedvenc mondatom: Nem egyformák az anyukák! Bizonyos anyukák irodalmiasabb formában szeretnek fogalmazni, ők áldott állapotban vannak, mások meg szlengben beszélnek, ő megbabásodtak. Nekem mindenesetre egyik sem okozott lelki traumát, én nem használom egyiket sem, de nem fáj az sem, ha a szomszéd anyuka igen. Ha ilyen esetekben nem kezdesz vitába, elkerülsz egy felesleges szócsatát, és saját magad felidegesítését, amiért úgysem győzöd meg a másikat. Hiszen az ilyen dolgok ízlés kérdései, ha Neked is tetszik valami, úgysem győz meg a kutya sem arról (még a pulóvert kötő mopsz sem), hogy Neked az márpedig ne tetsszen mert túl ilyen vagy túl olyan. Egyébként is, mindenben találni kifogást, és pozitívumot is, íme, pro és kontra egymás alatt:

Terhes vagyok.

• Ugyan már, a gyermekvárás nem teher! Akinek az, az szívtelen dög!
• Először hányingerem van, folyamatosan rókázhatnék, aztán ég a gyomrom, utána elkezdem kihízni az összes nadrágomat, mindent felzabálnék, ami eszembe jut, kivéve amikor meg hányingerem van mert akkor meg mindent kiadnék amit pedig meg sem ettem. Valaki minden éjjel pontban háromkor szétrúgja a májamat, havonta egy doki kukucskál be rajtam lehetetlen póz közepette, nem ihatom meg a kedvenc pálinkámat, nem férek be a liftbe, ha a szomszéd is beszáll, csak lapjával, nem jó aludni az oldalamon, de hanyatt meg nem lehet, ráadásul be vagyok tojva attól, hogy egy gomblyukon kitoljak egy pingponglabdát. Na, teher vagy nem teher?

Áldott állapotban vagyok./ Gyermeket hordok a szívem alatt. / Másállapotban vagyok.

• Hát ez túl irodalmi, ilyet ember nem használ a XX. század óta.
• Ez a legszebb, legkifejezőbb arra, hogy kisbabát várok.

Állapotos vagyok. / Várandós vagyok

• Ezek a legjobbak, nem túlzó de nem szleng.
• Ezek a védőnő tankönyvében olvasható tipikusan érzelmi töltet nélküli kifejezések…

Megbabásodtam / Le fogok babázni / Sikeres volt a bébiprojekt.

• Modernek, lényegre törők, humorosak.
• Túl modernek, érzelemmentesek, és különben a gyermekvállalás nem projekt, hanem ajándék az élettől/sorstól/Istentől/férjemtől/pasimtól (mert hát ugye sokaknak ez sem mindegy..)

Nem tudom, folytassam-e a sort, szerintem, akinek a képessége megvan rá, úgyis megértette, akinek nincs, nos, ÉN nem tanítok mopszot pulcsit kötni.

Mindenki használja azokat a szavakat, amilyeneket csak jól esik neki kimondani, amelyekkel a számára lehető legjobban ki tudja fejezni az érzést, mely semmi mással össze nem hasonlítható. Nem kell ezért egymást bántani. Egyébiránt, ez a probléma nem csak a terhesség témakörében okoz fejfájást konfliktuskerülőbb egyéneknek, ugyanis amazon-anyukák még azért is képesek megszólni anyatársukat, mert az ő babája szopizik, miközben a sajátjuk meg szopik, a szomszédé cicizik, a kolléganőé pedig szopcsizik. Én fiam tejecskézett. Belebotlottam a minap egy anyukába a már említett kérdésfeltevő-választ váró honlapon gyermekvállalás – babák témakör kérdésében, aki jól ledorongolta a kérdező anyukát, amiért az olyan elképesztő butaságra tanítja a gyerekét, mint tentézés…na ez kiverte nálam a biztosítékot, mármint az, hogy valakinek még ez is szúrja a szemét, hogy szerencsétlen anyuka milyen gyermek-kifejezést használ altatáskor. A kifogás az volt, hogy így a gyerek nem tanul meg értelmesen beszélni, csak hülyeségeket gagyogni. Annyira, de annyira megkérdeztem volna ezt az anyukát, hogy az ő édesanyja szerinte miket mondókázott, énekelt neki anno? És a kedves kukacoskodó anyuka akkor vajon a mai napig olyan értelmetlen dolgokat gagyarászik mondjuk a munkahelyén, hogy tutáliber-máliber, meg apacuka fundaluka?

 Másik tapasztalat: szintén közel 20 oldalon vitáztak – egyébként tanult, érett felnőtt nők – azon, hogy hogyan is kell nevezni a taknyot. Igen, a taknyot. Mert volt, akinek fika, volt akinek fikusz kukisz és volt, aki szerint a gyereknek nem kell butaságot tanítani, az igenis orrváladék. Hát, ott aztán kő kövön nem maradt, de már olyannyira elkalandoztam, hogy az áldott állapottól a takonyig jutottam, de a lényeget összefoglalnám: minden egyes kifejezés az anyuka szabad választása egy adott szóra, állapotra, tárgyra, ami az ő ízlésén alapul, és minekutána az ízlések különbözőek, ráadásul személyes fájdalmat nem okoz másnak, ha eltérő az illető ízlésétől, ezért nem kell ilyeneken fennakadni. Jelmondat: „Ha nem tetszik, ne használd, de ne szólj bele, ha más használja” Hidd el, attól lehet ő még ugyanolyan jó anyukája a gyermekének (kispasijának, magzatának, utódjának, ivadékának, fikagazdijának, szopimackójának, leszármazottjának, kishercegnőjének, babócácskájának, pömpölősének, stb.), mint Te. Csak más szavakkal kommunikál vele.