Tudok egy találós kérdést, amelynek nincs megoldása: Mi a jobb, ha sokáig maradsz otthon a picivel, vagy ha nem sokáig? – egyik sem, mert ha bölcsibe teszed, rideg karrierista pénzhajhász vagy, aki minek szült gyereket, ha nem kell neki, ha meg otthon maradsz vele, egy lusta háztartásbeli vagy, akinek semmi motivációja és elvárja, hogy a férje tartsa el. Bármelyik megoldást is választod, lesznek olyanok, akiknek szúrni fogja a szemét. Először is nézzük, milyen okokból marad otthon valaki a gyerkőccel akár négy, öt éves koráig:
- megteheti, mert a férj jól keres, ezért nem szükséges neki is munkába állnia
- a baba, később kisgyermek édesanya melletti fejlődését tartja elfogadhatónak, ezért szeretne minél tovább otthon maradni vele
- szeretnének kistesót minél hamarabb, és arra a talán kicsi időre, amíg össze nem jön (mert ugyebár ezt nem lehet előre tudni, sem kiszámítani), nem látja értelmét újra beállni a mókuskerékbe
- nem érezte a munkáját igazi hivatásnak, unta, nem szerette, gyakorlatilag a gyermekvállalás a lehető legjobbkor jött
- számára az anyaság a legjobb hivatás, neki épp elegendőt hoz, ha otthon van, és gyermeket nevel
- a férj szeretné, ha tartanák a tipikus nemek szerinti szerepek rendjét, azaz ő keres, feleség babázik és minden nap tiszta lakással, meleg étellel várja urát
Ezen érvek akár együttesen is, különböző kombinációkban adhatnak elég motivációt egy anyukának az otthon maradásra. Aki szeretne is így élni, és az anyagi lehetősége is megvan rá, módfelett szerencsés helyzetben van, a férj is, mert mindig szép a lakás, finom az ebéd, a kicsi pedig édesanyja mellett van egészen óvodaköteles koráig. Most nézzük meg, miért is szeretne / kell valakinek munkába állnia mihamarabb:
- a férj fizetése nem elég a család normális életvitelére, ez van, akinél a minimum létfenntartási szintet jelenti, van, akinél kicsit többet (azaz kenyérre és a számlákra van pénz, de jó lenne néha moziba is menni, vagy Vidámparkba vinni a gyereket)
- az édesanya szereti a munkáját, szakmáját, sikerekre vágyik a családi élet terén kívül is
- úgy gondolja, a gyermeknek bizonyos kor után közösségben a helye, így könnyebb lesz a beilleszkedés és a tanulás is, a saját korosztálya között jobban fejlődik, mint társas lény
- bármennyire is imádja kicsinyét, az otthonlétet egész egyszerűen nem neki találták ki
- elítéli, vagy csak szimplán nem ért egyet a szerepek nemek szerinti elosztásával, férfi és nő egyenrangú, tehát a kenyérkeresésből is szeretné kivenni a részét
Itt is lehetnek különböző kombinációk az érvek között, akár mindegyik igaz lehet egy-egy anyukára nézve.
Ennél a dolognál tényező lehet döntés előtt külső, és belső kényszer, elv, beállítottság is. Abszolút külső tényező az anyagi helyzet, ami minden egyes család számára más szinten jelent létbiztonságot, és más szinten luxust. Van, akinek egy Túró Rudi is luxus, és van, akinek akkor is „sír a szája”, hogy mennyire fogyóban a kassza, ha abban az évben csak az egyik kocsit sikerült lecserélni és csak a nyári időszakban futotta háromhetes tengerparti nyaralásra. Egyéni dolog, ha valaki úgy érzi, kevés a pénz az általa vágyott életvitelre, el lehet menni dolgozni, és igénybe lehet venni a bölcsődéket. Már persze akkor, ha az illető nem ítéli el ezt az intézményt, mert ilyen is van. Mindenesetre a kicsiknek bizonyos korig jobb, ha édesanyjuk mellett vannak, tehát ha külső tényező nem játszik szerepet a döntésnél ezt azért érdemes figyelembe venni. Ezen kívül ott a belső tényező, azaz az anyagiakon kívül a többi ok, amiket felsoroltam – minden nőnek saját szuverén joga eldönteni, az otthonlétet választja, vagy a munkát. EZ az égvilágon SEMMIT nem fog befolyásolni, ismerek olyan embert, aki bölcsis volt kicsi korától fogva és éppolyan családcentrikus, mint akik 4 éves korukig otthon voltak, illetve ismerek bölcsit kihagyó emberkét, aki épp olyan önálló, mint a többiek, akiket korán közösségbe küldtek, tehát nem ezen múlik, kiből milyen iskolás, vagy milyen felnőtt lesz. Mindenesetre ezen a ponton is végeztem egy kis gyűjtőmunkát, összeszedtem, miket is képesek mondani (írni) egymásra az emberek (ugyanis nem csak az anyukák, hanem külső szemlélők is szeretnek ebben a kérdésben véleményt mondani) a két különböző életvitelt választó anyukákról.
Mindenkinek megvan a maga elmélete, mit szeretne magával kezdeni a gyermek születése után. Amennyiben az anyagi háttér is az adott anyuka döntését indokolja, miért kellene a másik utat választani? Probléma persze adódhat, ha valakinél a „szeretnék” és a „kell” nincsenek egymással köszönőviszonyban. Ilyen helyzet állhat elő, (ami napjainkban nem is hinnénk, milyen gyakori), amikor az anyuka maradna otthon óvodáig, ám a férj keres mondjuk nettó százhúsz-ezer forintot (ami sok család esetében csak egy álomfizetés sajnos), a lakáshitel kóstál hetvenezret, a rezsi pedig ötvenet. Ennyi, elment a százhúsz. Oké, tegyük fel, asszonyka nem csak a huszonkét-ezres gyest kapja, hanem a legmagasabb gyedet, ami Legyen mondjuk megtakarításuk is, ami huszonöt-ezer havonta, a közös költség tizenkettő. Maradt ötvenhárom-ezer forint. Apuka tankol havi húszezerért. Harminchárom-ezer forint még maradt. Pelenkát is kell venni, ami mondjuk egy hónapra nyolcezer, jó esetben. Még van biztosítás is, telefonszámla, mobil is, mert az is kell apuka munkájához, ám cégest nem kap. A kicsi esetleg tápszeres, de mellé már eszik főzeléket is, de vitamint kap minden nap. Számolja valaki, hol tartunk? Nem számoltam még a bevételi oldalra a tizenkétezer családi pótlékot. Az marad kajára. Jó esetben. Amikor elkezdenénk egy anyuka pénztárcájában turkálni, miért is megy vissza dolgozni olyan hamar és nem képes a gyermekére áldozni azt az isteni három évet (vagy négyet), érdemes belegondolni, hogy talán több oka is van rá, mint az, hogy egy szívtelen dög, aki önző módon beadja egy állami intézménybe a gyerekét ahelyett, hogy vele lenne. Ja, és zárójelben megjegyezném, a jelenleg kapható legmagasabb gyeddel számoltam, aki akarja, végezze el a számolást gyessel is, esetleg egy kicsivel magasabb lakáshitellel, rezsivel. És el lehet végezni a számolást egy idősebb tesóval is.
Tehát, sok anyukának okoz nagy lelki traumát, bűntudatot, hogy „magára hagyva” gyermekét, visszamegy a taposómalomba, ahelyett, hogy otthon töltené a vissza nem hozható éveket, de a kényszer nagy úr, tehát Kedves Édesanyák, gondoljatok arra, mindenki máshogy teheti meg a családjáért, és gyermekéért a legtöbbet! Van, aki azzal, hogy otthon marad, van, aki azzal, hogy dolgozik! Végül is, az anyaság (egyik) lényege ez, hogy a kicsinek a legjobbat biztosítsuk, és az anyagi biztonság legalább annyira a legjobb, mint a finom ebéd és az anyukával való egész napos játék. Egyébként meg gyerkőc kérdése is, vannak gyerekek, akik kifejezetten jól érzik magukat korabeliek társaságában, tehát, mielőtt hagyjuk, hogy a külvilág fanyalgása és a belső önmarcangolásunk a szomorúság legmélyebb bugyraiba taszítson, gondoljuk át, hogy a bölcsinek épp annyi előnye is van, mint hátránya, ha nem több, legalábbis bizonyos habitusú gyermekek számára!
Továbbá, Kedves Otthon Lévő Anyukák! (akár mennyi időre is választottátok ezt az utat) – amennyiben megtehetitek, ne érdekeljen tovább a külvilág véleménye. A Ti gyermekeiteket Ti ismeritek legjobban, nyilvánvalóan Neki megfelelően is döntöttetek, amikor úgy határoztatok, nem adjátok be semmilyen intézménybe. Aki eleget foglalkozik a picivel, tanítgatja, elhordja foglalkozásokra és / vagy gyermek társaságba, épp olyan ingerekkel teli élete lesz, mint azoknak a gyerekeknek, akik bölcsibe járnak. Nektek pedig az otthon melegének biztosítása is éppolyan nemes feladat, mint egy sikeres karrier, ugyanis ez a döntés mindig egyéni beállítottság kérdése kell, hogy legyen.
Végezetül pedig, Kedves Karriert Választó Édesanyák! Nektek sincs a világon semmi szégyenkezni valótok, ugyanis ha adott egy olyan nő, aki háztartást vezet, gyermeket nevel és a hivatásában is sikeres, emberek tucatjai, netán százai ismerik el a munkájának és személyének hasznosságát – nos, előtte nincsenek zárt ajtók az életben, és bármilyen gyerkőc büszke lehet egy ilyen anyukára.
Ugyanis, ahogy már korábban is mondtam, az általánosítás az egyszerű emberek eszköze, és egy utánozhatatlanul tiszta lakás, utolérhetetlen szakácstudomány, vagy egy sikeres kiküldetés, netán kiváló eredményekkel zárult tárgyalás is lehet éppolyan felemelő és büszkeségre okot adó tény, mint a másik – mind a Ti, mint a családotok számára!
A következő fejezetekben bepillantást kaphatunk arról, hogyan, miként vélekedtek egymásról a két tábor képviselői a különböző babás-mamás fórumokon, és miféle tévhitek keringenek az éterben egymásról.
