Bár a babaváró buli ideje még a szülés előtti hónapokra datálódik, mégis most kapott teret a mondani (azaz írni-) valóim között, ha már a vásárlásnál tartunk.

 A babaváró bulit leginkább az amerikai filmekből ismerheti az ember, de nálunk sem idegen már. Sokan szidhatják az eseményt, hogy miért kellett még ezt is átmajmolni a külföldiektől, de legalább annyian tartják kedves, és valljuk be: hasznos szokásnak. Lássuk, miért:

• A babaváró buli megint csak egy más nemzetet majmoló dolog, átvett és erőltetett, miért kellene nekünk is a Valentin-nap, Halloween és egyebek után még ezt is elcsenni?
• Egy ilyen babaváró bulin elég nyilvánvalóan látszik, hogy a kismama csak a babakelengye-listáját akarja pipálgatni a más tárcájából, mert úgyis minden vendég számára egyértelmű, hogy nem illik üres kézzel megjelenni.
• Unalmas és erőltetett, sok nő összejön és beszélgetnek a szülésről, teázgatnak, esznek, és cumisüvegeket meg pelenkákat bontogatnak.
• Semmi értelme, csak felesleges gondolkodást (mit is vegyünk, ami még nincs meg és hasznos?) és kidobott pénzt (úgysem fog az a gyerek a negyedik szundikendővel is aludni) okoz a meghívottaknak.

Igen, sokak számára a babaváró parti valóban erőltetettnek hat, átvettnek és feleslegesnek, hiszen úgyis mindenki visz majd babalátogatóba ajándékot, ezért nem értik, miért kell ilyen direkt módon kérnie a kismamának. Azonban általában (sőt, ideális esetben) ezt az eseményt nem a kismama szervezi magának, hanem a barátai, családtagjai. Nekem is volt, egész terhességem egyik legnagyszerűbb emléke lett. Jó érzés volt, hogy anyukámék és húgom megszerveztek egy ilyen eseményt, a legközelebbi barátaim és nőrokonaim pedig gyermeki örömmel vetették bele magukat a baba születését megtippelő, vagy éppen lufikergető játékba, a gyermekek és nagyszülők egyaránt örömmel játszották a húgomék által kitalált mókás, babával kapcsolatos játékokat. Ha meghívnak egy babaváró bulira, vagy Neked akarnának rendezni egyet, mielőtt húzod a szád a fenti felsorolás miatt, érdemes a lentit is átfutnod, átgondolnod:

• Miért baj, ha átveszünk valamit, ami vidám, aminek örülni lehet, és ami színt hoz a szürke hétköznapokba? Az ünnepek lényege az (lenne), hogy legyen plusz egy nap a 365 között, amit várni lehet, ami meglepetéssel és poénokkal teli, attól függően persze, hogyan töltik el! Az ünnepek mindig, mindig tőlünk függnek!

Itt egyébként kitérnek kicsit a XXI. század generális problémájára, nevezetesen arra, hogy úgy vettem észre, általánosságban divat, sikk lett lenézni, megvetni az ünnepeket. (Bár ez nem kifejezetten baba-mama téma, ám kikívánkozik belőlem.) Persze nem a születésnapokat, ugyanis annak a legtöbb ember örül, hanem a többit, leginkább az átvetteket. Internetes „kutatásaim” azonban azt bizonyították, hogy nem csak az átvett, hanem a nálunk is hagyományos ünnepeket is sokan megvetik, más értelmet adnak nekik, ez elsősorban pedig a korosztályom rákfenéje. A húszas éveikben lévők igen terjedelmes százaléka esetében olvasom kedvenc fórumaimban, oldalaimon, hogy:

• „Utálom a Karácsonyt, csak a pénzről szól”

Erre én mindig csak annyit gondolok, hát igen, akinek arról szól, miért is szeretné? Érdekes, nekem soha nem a pénzről szól, nem a pénzes ajándékokra asszociálok, tehát nekem a 365 nap közül a kedvencem, amióta az eszemet tudom: a december 24. Nálunk családi hagyományai vannak a Karácsonynak, amióta csak vissza tudok emlékezni, kivétel nélkül csodás ünnepekre emlékszem, a várakozás, a meglepetés, a szeretet (tudom, baromi elcsépelten hangzik..) és az az érzés, hogy ezekben a napokban minden más, minden olyan leheletkönnyű és vidám. Mégis, sokaknak (sajnos) erről az ünnepről is csak az jut eszébe, hogy a pénzről szól. Holott egyértelmű: mindenkinek arról szól egy ünnep, amilyenné Ő MAGA TESZI. Ha valaki már novemberben aggódik, miből vegyen ajándékot, mert nincs prémium, kevés a fizu, persze hogy csak erről fog szólni. És itt most természetesen nem azokról a családokról beszélek, akiknél van öt éhes száj és még bejglire sem futja, bár pont az a tapasztalatom, hogy nem az ilyen családok panaszkodnak a „hülye Karácsony” miatt, hanem a húszas, gyermektelen emberek. Pedig ha belegondolnának, hogy azért szól a pénzről meg az ajándékokról a Karácsonyuk, mert ők maguk asszociálnak egyből ezekre erről az ünnepről, talán változtatni tudnának rajta. KI más, ha nem ők maguk? A másik kereszt, amit ilyenkor sokan hordoznak a hátukon az, hogy minden rokon nyúzza hatfelé az embert, hogy ide is menjünk, oda is menjünk, az egész egy nagy rohanás. Pedig ezt is lehetne vidáman nézni, én például kiskorom óta imádtam azt, hogy bármilyen házba is megyünk (nagyik, nagynénik, unokatesók), mindenhol más a karácsonyfa, mindenhol más dalokat énekelnek, mindenhol másmilyen finom sütivel kínálnak. Amikor kamasz lettem, azt szerettem, hogy soha nem unatkoztam. Minden nap megjelent nálunk valaki, vagy mi mentünk, szépen felöltözve a legjobb cuccaimba, mindenki olyan jókedvű volt, hogy még kamaszos „duzzogó korszakom” közepette is sikerült mosolyt csalni az arcomra minden egyes rokonnak. Amióta magam is felnőtt vagyok, azt szeretem, hogy ezekben a napokban egy kicsit megint gyerek lehetek, a szülői házban, anyu utánozhatatlan tejszínes-sonkás burgonyakrémlevesével, és a hajdani nagymamám sütijével, a margarinkrémessel. Sok rokonnal csak ekkor találkozunk, pedig jó velük beszélgetni, együtt nevetni, sztorizni a gyerekkori történetekről és régi Karácsonyokról. Aztán pedig megéltem életem első kisbabás Karácsonyát, Levi kemény négy és fél hónapos Szopibaba volt, izgalmas volt, hogy mit szól a fához, a színes gömbökhöz, idén pedig még izgalmasabb lesz, hogy milyen lesz újra visszaélni azokat a Karácsonyokat, amikor még kisgyerek volt a háznál. Kicsit hosszúra eresztettem a dolgot, de a lényeg remélem kivehető volt: ha nem csak a rosszat keressük az ünnepekben, nem is csak a rossz fog róluk az eszünkbe jutni! És itt kanyarodnék vissza a babaváró bulira.

• Nem a kismama ünnepeltetni magát és ajándékoztatja magát, hiszen egyrészt nem ő rendezi magának, hanem a szerettei, másrészt, mivel babalátogató esetén úgyis mindenki visz valami apróságot a gyerkőcnek, miért is ne lehetne ezeket az ajándékokat egy ilyen esemény keretében átadni?
• Miért lenne unalmas? A barátaiddal és rokonaiddal „kell” eltöltened egy, Rólad és kisbabádról (illetve ha nem az anyuka vagy, hanem meghívott, akkor feltehetőleg szintén örül az ember, hogy a barátnőjéről és születendő gyermekéről) szóló délutánt, tortával, esetleg vicces játékokkal. Úgyis csak olyanokat hív meg az ember, akikről tudja, a kismama szeretné őket ott látni.
• Érdemes a kismama közeli hozzátartozóitól listát kérni, mi az, ami még nincs meg, hogy ne legyen öt cumi és kilenc alvóskendő. Kisbabának mindenki szívesen vásárol, kismamának pedig mindenki szívesen okoz örömet, miért okozhatna tehát bárkinek gondot egy efféle összejövetel?

Látjuk tehát, van a dolognak negatív és pozitív bírálata is, a fontos az: a kismama mit szeretne. Ha visszahúzódó lény, akinek ráadásul kijutott az utolsó hónapokra hogy a vizes lába mellett hol a dereka szakad le, hogy a hasmars jön rá (babavárót az utolsó időben szoktak tartani), lehet hogy nem örül neki, ám még ez sem garancia erre, mert sok esetben legyen az ember lánya bármilyen visszahúzódó vagy fizikailag nehézkes, azért annak csak örül hogy gondolnak rá és egy teljes délutánt Rá és babájára szánnak. Ha pedig egyértelműen társasági kismamáról van szó, telitalálat megszervezni neki egy gólyapartit, kék vagy rózsaszín tortával, babás ajándékokkal, alkoholmentes koktélokkal. Nekem egy életre szóló élményt adott, de tiszteletben kell tartani azt is, ha az adott kismama számára csak púp a hátán, ugyanis itt is evidens, hogy nem vagyunk egyformák. Mielőtt megrendeznéd kismama barátnődnek (tesódnak, stb.), ha nem vagy biztos benne, hogy örülne neki, puhatold ki ügyesen, de én azt gondolom, hacsak nem fanatikus ünnepgyűlölővel van dolgod, boldoggá teszed vele!