Való igaz, a cumis és cumisüveges téma után maga a szopizás jönne logikailag, ám arról oly sok másik kérdéskör jutott eszembe, hogy úgy döntöttem, kicsit későbbre hagyom a dolgot, ha megbocsátotok. Előtte még essen szó a kicsik közlekedési módjairól, amelyek olyan mértékben két pólusra osztották az anyavilágot, hogy külön topikok, fórumok alakulnak saját módszerünk dicsőítésére és a másikak által választott módszer földbe döngölésére, hogy az már túlmegy a tolerancia és logika határain. Az észérvet és a logikátlan általánosítást ugyanis többnyire csak egy hajszál választja el egymástól, de akadnak, akiknek nem sikerül a megfelelő oldalon maradniuk a kettő közül.

Amikor még csak várakozóban vagyunk a kis albérlő megszületésének örömére, a mindennapjainkban helyet kap a kis jövevény szobájának, életterének berendezése, beszerzése – ha tárgyiasult formában még nem is, gondolati szinten már egész biztosan ott motoszkál bennünk, miben és hogyan fogjuk altatni, öltöztetni, az utcára kivinni. A kedvtelésből eltöltött séták, bizonyos helyekre való gyalogos eljutás és a kötelező bevásárlások, elintéznivalók zökkenőmentes és legoptimálisabb véghezvitelének érdekében az egyik legfontosabb babakellék a hordozóeszköz, azaz: amiben a kicsit „szállítjuk”. Vannak édesanyák, akik a direktbe való szempont-vizsgálatok és azok kiértékelése, majd gyakorlati döntés helyett ösztönösen döntenek a két hordozóeszköz alaptípusát illetően, melyiket szeretnék inkább igénybe venni – a BABAKOCSIT, vagy a TESTÜNKÖN HORDOZÁST. Aki ösztönösen, mintegy gondolkodás nélkül elkötelezi magát az egyik mellett, egyszerűbb a dolga, ugyanis amennyiben megvizsgálni szándékozunk az összes pro és kontra érvet a két módszert alátámasztandó, avagy elvetendő, hamar rájövünk, hogy hihetetlen sok szempontot lehet megvizsgálni, mielőtt döntünk.

 Természetesen azt érdemes választani, amelyik a mi magunk és babánk számára a kettő közül a jobb. Ha valaki elhatározza magát az egyik módszert illetően (még azokon belül is van ám számtalan lehetőség, a kendő, a mei tai, a kenguru, stb., vagy akár a háromkerekes, a négy kerekes, a multifunkciós, a bolygókerekes, stb.), és az elméletben kigondolt érvek a gyakorlatban is tökéletesen alátámasztják döntésünk helyességét, még jön a nagy kétoldali próba: az anyuka hozzáállása a másik módszer mellett elkötelezettek felé, és a negatív vélemények befogadása a környezete felől. Egyik sem egyszerű dolog, de mégis, napjainkban lépten-nyomon belefutok a babák szállítóeszközét érintő vélemény-ütközésekbe, és néha vérre menő vitákká fajult érvelésekbe. Ami leginkább elszomorít ebben, az az, hogy itt is elbújik az észérv a hangoskodás mögött, másrészről: itt is sokan csak a saját álláspontjuk dicséretét képesek meghallani, amit úgy hívunk, a szelektív hallás. Összegyűjtöttem minden egyes valaha hallott, kimondott, olvasott, általam gondolt vagy megtapasztalt, más anyukák által megtapasztalt és megosztott megállapítást, véleményt, és találtam nem egy általánosítást, logikátlanságot is. Van közöttük szakértői vélemény, csakúgy, mint laikus találgatás is (tapasztalat nélkül ugyanis némely dologról elég nehéz véleményt mondani, de vannak, akiknek azért sikerült). Lássuk tehát, miket is találtam.

Hordozzunk kendőben, mert:

• jobb a baba lelkének, ugyanis az anyával való állandó fizikai kontaktus folyamatos biztonságérzetet ad neki
• az anya-gyermek kapcsolat is sokkal bensőségesebb lesz, tudja, hogy anyukájára mindig számíthat, hiszen még utazás közben is hozzábújhat, érezheti őt
• az anyuka számára sem utolsó érzés, hogy mindig érzi kisbabáját J
• a hordozás praktikusabb, mert nem kell metrón, buszon fel-le cígölni a babakocsit
• tömegben is sokkal egyszerűbb, pl. a vásárlás, sorban állás
• nincs lekötve a kezünk, könnyebb a vásárlás, séta is
• nem csak az eget látja a szegény gyerek, hanem mindent a környezetében
• a kendő olcsóbb, mint némelyik multifunkciós hiper babakocsi
• a kendő sokkal természetesebb, hiszen régen ősanyáink is használták
• a baba nyugodtabban alszik anyukájához bújva, mint abban a rideg műanyagban
• télen könnyebben megfázik a babakocsiban, mint a meleg kendőben, anyukájához bújva
• a babakocsiban nem maradnak meg a gyerekek, az utcán sokszor látni babakocsiban síró gyereket, ez azért van, mert kétségbeesve keresi az édesanyját
• a hordozott babák kevesebbet sírnak
• a hordozott babák érdeklődőbbek
• a hordozott babák jobban kötődnek anyukájukhoz
• nem okoz azonban túl anyás lelkivilágot nekik, ettől nem kell tartani (hogy miért, arra nem találtam indokot, csak annyit írtak a hordozó anyukák, hogy az ő gyerekük önálló és nem olyan anyás, mint sok babakocsis gyerek – mondjuk akkor meg nem értem, hogy miért mondják a babakocsis babákra, hogy nem olyan nagy a kötődés, mint a kendős babáknál, de mindegy, majd töröm rajta a fejem és keresgélek még J)
• a helyes hordozás elősegíti a csontozat megfelelő fejlődését
• ha a babát pici kortól kendőhöz szoktatod, szereti fogja
• a babakocsiban jobban éri a kicsiket az autók kipufogója

A babakocsi mellett kardoskodó anyukák, vagy a nem kardoskodó, ám babakocsit használó anyukák pedig ezeket az érveket mondták-írták internet-szerte:

• sok anyuka azért nem kötné soha a hátára a gyereket, mert nem látja, mit csinál, télen leveheti a sapiját, el is dobhatja, az anyuka erről akkor szerez tudomást, ha szólnak neki
• nem csak anyukája tarkóját látja szegény gyerek, hanem mindent
• a babakocsis babák az érdeklődőbbek
• bár a kezünk le van kötve, de alulra, a babakocsi tartójába – amit erre a célre gyártanak – bele lehet tenni a szatyrot, homokozó készletet, és a fogantyúra akasztani a babatáskát.
• a felkötés veszélyes, AKKOR, HA: nem szakszerű kendőbe, és nem szakszerűen köti fel az anyuka, mert mondjuk sajnálja a pénzt egy tanfolyamra, de ezzel károkat okozhat a baba csontozatának fejlődésében
• nem feltétlenül olcsóbb egy jó fajta kendő a tanfolyammal együtt (meg a másik kendővel, mert ha egyik mosásban van, azért az utcára még ki kell menni), mint egy normál áron futó babakocsi
• babakocsi nem árt, mert ha valaki más viszi sétálni a babát, nem biztos, hogy a hatvan éves nagyi, vagy a nagynéni, nagybácsi is magára akarja kötözni a gyereket, és hát így, hogy két kendő meg a kocsi, már nem is olcsóbb, mint az EGY babakocsi…
• 35 fokban mondjuk nem baj, ha nem izzadja szét magát szegény gyerek, meg az anyuka sem.
• Aki attól tart, hogy a babakocsiban könnyebben megfázik a gyereke, mint magára kötve, egyszerű megoldással tehet ez ellen: TAKARJA BE!
• Babakocsiban jobban alszik a gyerek, elvégre az ágyában sem függőleges testhelyzetben alszik.
• a kendőkben sokszor rossz nézni, úgy lóg szerencsétlen gyerekek keze-lába
• látni az utcán felkötve anyuka hátára egészen apró csecsemőket, akiknek úgy lóg a fejük, mint a játék rongybabának, ugyanis még igen csak támasztani kellene..
• télen, rosszabb időben érdekesen fogsz kinézni, ha a nadrágodhoz, ruhádhoz ér a gyerkőc saras kiscipője, miután a játszóterezés végeztével magadra kötöd. Persze hordhatsz állandóan váltáscipőt az utcán, ilyen helyzetekre…
• a kötődés nevelés kérdése, és azé, hogy mennyit foglalkozol a gyerekkel, nem attól leszel jobb anya, ha magadra kötöd.
• A babakocsi azért is praktikusabb, mert egyszerre meg tudod venni (ha multifunkciósat veszel) a hordozót, a sport részt és a mózest, nem kell külön hajkurászni
• Nem mindenki akar plusz 8-12 kilót cipelni a hátán, akárhányszor elmegy valahova
• A mozgás- és szellemi fejlődést hátráltathatja is, ha járni egyértelműen tudó gyerek ahelyett, hogy a kis lábán járna és felfedezné a világot, anyukája hátára kötözve tud csak nézelődni.
• Sok hordozott babát látni, akik kis bab- vagy kérdőjel formában vannak felkötve. Nem épp a legjobb a gerincnek, pláne kicsi babák esetében, a kocsiban egyenesen van a gerincük
• Kendőbe kötve jobban éri a babákat a cigarettafüst és a beteg emberek köhögése, tüsszögése

Hát így egyelőre ennyi. Van azonban olyan vélemény, amit viszonylag kevés anyukától olvastam-hallottam, íme:

• Van baba, aki a hordozóban érzi jobban magát, és van baba, aki a babakocsiban ülve, fekve, hangulat kérdése
• Van baba, aki fentről szereti jobban nézni a világot, anyukáján, és lefelé lesegetve nézni a kutyákat, autókat, szemmagasságban pedig az arcokat
• Van baba, aki lentről szereti jobban nézni a világot, babakocsiban, és felfelé lesegetve nézni az arcokat, szemmagasságban pedig a kutyákat, autókat.
• Ha szakszerű a hordozó-szerkezet (bizonyos kendős harcosok szerint a kenguru az ördög találmánya, de van, aki szerint nem), nem lesz baj a gerincével, különben nem lenne engedélyezve a hordozás
• A babakocsiban lévő síró baba egyáltalán nem biztos, hogy azért sír, mert anyukáját keresi, lehet, hogy csak éhes, nyűgös, fáj a pocija, fázik, melege van, fronthatás van, fáj a foga, ezt elég nehéz mellette az utcán elhaladva megállapítani, akiknek mégis sikerül, le a kalappal, mert nagyon tudnak valamit!
• Az, hogy melyik baba az érdeklődőbb, abszolúte személyiség és aktuális hangulat kérdése. Ez személyes tapasztalatom: Levit soha az életben nem tudnám magamra kötni, mert egyszerűen örökmozgó, 5 hónapos korában kezdett mászni, azóta nem áll meg, ha utcán vagyunk. 11 hónapos kora óta jár, kikéreszkedett a babakocsiból, ment oda mindenhez és mindenkihez. Ha olyan a kedve. Ha meg amolyan, akkor hátradőlt a kocsiban, és nézelődött. De láttam már babát kendőben, totál apatikusan nézelődni, „mindegy mit nézek” szemekkel, az érdeklődés teljes hiányával. Mert neki meg ilyen hangulata volt. A babák nem egyformák.
• Konkrétan lelketlen dolog azt állítani, hogy a babakocsis babák kevésbé ápolnak bensőséges kapcsolatot az anyukájukkal. Bántó, sértő, általánosító, minden alap nélküli.
• Ha a babának nem olyan a jelleme, az életben nem fogja megszeretni a kendőt / babakocsit, ezért aki akarja, bátran próbálja ki mindkét módszert, melyik a kényelmesebb nekik
• Utoljára, de nem utolsósorban: az anyukák sem egyformák, egyiknek kocsit tolni kényelmesebb, mint 10 kilót cipelni háton (én a hátizsákot is világ életemben utáltam), másiknak meg kényelmesebb a hátán hordani a picit, mint a nehéz babakocsival lavírozni tömegben, lépcsőn. (pláne mondjuk lift nélküli lakásban)

A hordozásnak természetesen sok módja van, azért a kendősre hegyeztem ki a dolgot, mert valahogy a kendőt preferáló anyukák üzennek elsősorban hadat a babakocsinak, és a babakocsisok is elsősorban a kendőt támadják, nem a kengurut, vagy egyéb szerkezetes hordozóeszközöket. Amikre szerintem (a fenti, virágokkal jelzett mondatokon kívül természetesen) érdemes odafigyelni, mielőtt döntünk:

• aki a kendőt választja, ne hagyja ki a tanfolyamot, és lehetőleg ne hagyja magát átverni aukciós oldalakon hirdetett egyszerű, színes vászondarabbal (bár nem tudom, hogyan lehet megkülönböztetni, de mindenképpen utánajárok, mert ez engem is érdekel), mert a baba egészsége láthatja kárát
• érdemes a rokonokat és ismerősöket megkérdezni, akikre majd rábíznánk a babát (elsősorban nagyik, keresztszülők), vállalja-e a hordozást, hogy ne ez legyen a kapcsolatuk kárának okozója, hogy nem tudják pl. a nagyik elvinni egy sétára a babát, mert kocsi nincs, csak kendő.
• Ha negyedik emeleten laktok, mondjuk csigalépcsős, lift nélküli lakásban, a babakocsi-kérdést nagyon meg kell gondolni (van-e pl. a földszinten tároló kulccsal, ahova betehetitek a kocsit, hogy ne kelljen cígölni fel-le gyerekestül)
• Ha döntöttél, ne akard megtéríteni az ismerőst, rokont, barátot, arra célozgatva, hogy szegény gyerek mennyire nem lesz kapcsolata az anyukájával, meg biztos mennyire szar neki abban a talicskában, ugyanis olvastam egy kendős anyuka szavait, aki azt írta, majdnem sírógörcsöt kapott, amikor barátnője végül mégis a babakocsit választotta. Kedves anyuka, ha olvasod ezeket a sorokat: Hidd el, nem kell sajnálni a másik kicsit, az anyukája nem szereti kevésbé, mert babakocsiba tette, és nem lesz emiatt rosszabb baba- és gyermekkora a kicsinek, nyilvánvalóan megvolt az anyuka választásának az oka, mint ahogyan a Tiédnek is, nem vagytok különb anyukák egymásnál, csak más gyereket neveltek!

Nem leszek egyébként álszent, bevallom: a hordozás nekem sem szívem csücske, de elismerem, vannak babák, akiknek ez a jobb megoldás, vannak anyák, akik ezt szeretik jobban, és vannak lakások és élethelyzetek, amikor a kendő a kényelmesebb. Ismerek kendőben hordozott gyerkőcöket, meg babakocsisokat is, de egyikről sem lehetne megmondani, hogy „na, ezt biztosan talicskázzák / magukra kötözik. Érdeklődők, okosak, szeretik a szüleiket, ha olyan hangulatuk van, sírnak és anyásak, ha meg amolyan, akkor önálló életet próbálnak élni és ördögfiókáskodni. Sok anyukától olvastam, hogy hordozni szeretne, mert a baba mindig visít a kocsiban, és sok olyan véleményt is olvastam, hogy kár volt megvenni a kendőt / jó, hogy csak bérelték a kendőt, mert a gyerek nem marad meg benne (és nem, nem kell egyből arra gondolni, hogy biztos rosszul kötötték fel, mert nem hiszem, hogy mindenki rosszul köti fel, akinek a babája nem szereti).

 Olvastam a minap egy anyuka szavait, aki megkérdőjelezte, hogy egy olyan anyuka, aki nem kendőzik, hanem kocsiban tol, hogyan kötődhet a gyermekéhez, ha egyáltalán kötődik? Erre nekem két válasz jutott az eszembe:

• kötődni szavakkal, öleléssel is lehet, sőt, kell is. Egy kisbaba érzi, hogy szereted, ha becézgeted, ringatod, öleled. Egy nagyobb gyermek pedig, aki már kész értelemmel bír, kell, hogy olyan szinten legyen, hogy ne csak akkor érezze: szereted, ha magadra kötöd. Plusz: az apukák is kötődnek, szintén más módszerekkel.
• Édesanyáink babakocsiztak. Emiatt kevésbé kötődnénk hozzájuk? Te megmondanád édesanyádnak, hogy „Anya, szeretlek, de ha hordoztál volna, jobban szeretnélek?”. Nem. Mert nem igaz.

 Sokfélék vagyunk, és amíg ezt képesek vagyunk elismerni, hogy nem mindenkinek minden ugyanúgy jó, addig nagy gond nincs, mert bár véleménye mindenkinek lehet, a kérdés az, hogyan adja elő, és megpróbál-e másokat áttéríteni, vagy csendben elfogadja, hogy nem ugyanúgy döntöttetek.