Mert nem mindegy. Legjobb, ha leírom személyes példámat. Amikor terhes lettem, először határtalan öröm szállt meg. Ki tudja miért, de kislánykorom óta rettegtem attól, hogy nekem talán nem lehet majd gyerekem, ezért amikor megláttam a tesztcsíkon a két piros vonalat az egy helyett, egyből magamon kívül lettem az örömtől, hogy több, mint egy évtizedes titkolt félelmem tűnt el nyomtalanul. Miután megtettem első dolgomat (a teszt felett állva felhívtam legeslegjobb barátnőmet, hogy megosszam vele, mint mindent kislánykorunk óta), úrrá lett rajtam egy másik érzés: a félelem. Félelem a felelősségtől, hogy már felelős lettem egy másik életért is, mert bár meg csak félgombostűnyi lehet, de élet, ez kétségtelen. A gyermek megóvása, gondos kímélése és a szükségleteire való odafigyelés ugyanis nem a szüléssel kezdődik, hanem itt, ezen a ponton, amikor tudomást szerzel arról, hogy Veled van. Mert most aztán Veled lesz, ez kétségtelen, minden percben, tehát: minden tetted előtt gondolnod kell Rá is. Vitathatatlan, ez kortól, habitustól függetlenül így van, erre tehát minden édesanyának oda kell figyelnie, akár tetszik, akár nem. Mindazonáltal, nyilvánvalóan egy temperamentumosabb, „tökösebb” nő kevésbé vesz vissza, mint egy „parázós”, nyuszibb típusú lány, ezzel nincs baj, mindaddig, amíg nem kezdik el egymást olyan szavakkal bombázni, mint „paramami”, „túlaggódós” vagy éppen „önző” és „felelőtlen”. (természetesen itt is vannak esetek amikor valaki felelőtlen vagy túlparázós, de nyilván nem táncol normális ember pincediszkóban 7 hónapos terhesen bagóval a szájában, de nem is húz kesztyűt otthon ha megsimogatja Pulit, a családkutyát).

 Vissza a személyes tapasztalatomhoz: amikor összeültünk a barátnőimmel, addigra időközben már kiderült, hogy legjobb barátnőm is gyermeket vár, cirka három hónap lesz a kicsik között. Mi ketten egyidősek vagyunk, és körülbelül ugyanolyan habitussal rendelkezünk, azonban én valamiért nem mertem még a busz után futni sem (nem tudom, valami belső dolog meggátolta a baba miatt), barátnőm pedig kijelentette, hogy ő ugyan nem lesz túlaggódós, fog járni továbbra is edzeni. (én addig sem jártam, lusta vagyok, de ő tornázott). Mindenesetre mondtam neki, mielőtt nagy a szája (nem rosszindulatból, csak írásban ez nem jön ki, de ő biztosan emlékszik :) ) várja meg, rajta mit hoz ki a terhesség. Mert ugye: nem egyformák a babák, nem egyformák az anyukák, ebből következik hogy nem egyformák a kismamák. Azaz: minden terhesség más! Egy szó mint száz, szegény az egész első harmadban olyan émelygéssel és Róka Rudival küzdött, hogy nem hogy az edzőterembe nem tette be a lábát, de néhanapján a lakásból ki is alig. Ez sajnos ilyen dolog, mindenki szervezete máshogy reagál, én nem adtam ki kaját, viszont mindent felzabáltam volna. (Hozattam férjemmel rántott húst, mert az ettem volna, de mindjárt hozzon kettőt, mert éhen halok. Hozott, megettem az egyiket, a másodikra már mondanom sem kell, rá sem bírtam nézni. Egy hajnalon meg éppen színes cukormázas fánkokat hordott ki egy srác az egyik kedvenc sorozatomban, ezért elküldtem Zsoltit fánkokért, de minden ízben vegyen ám. Szegény hozott öt darabot a pékségből, de ebből a töltelékesek romlottak voltak, a simák meg szárazak. Az is eszembe jutott most, hogy világ életemben utáltam a gyümölcslevest – mert nem sós és nem csípős, tehát nekem nem is leves – de a munkahelyemen pont az volt az üzemi étteremben, én meg annyira megkívántam hogy aznap otthon főztem vagy öt litert a legnagyobb lábasunkban és el is fogyott két nap alatt. Bezzeg az addigi kedvenc kajámra, a vadas marhára rá sem tudtam nézni egy nagy adag után, és kellett egy teljes év, hogy újra enni vágyjam, azonban amit legjobban sajnálok: terhességem alatt úgy megutáltam a kocsonyát, imádott karácsonyi nassolnivalómat, hogy évekig nem tudtam ránézni.)

 Nem szerettem az olyan összehasonlításokat terhességem alatt, hogy „ugyan, mit aggódsz, én is tornáztam alatta, te túl puhány vagy” vagy a „ne legyél már ilyen paramami, szomszédom is evett halat és nem lett baja”. Meg kell érteni ezt is, hogy mivel minden terhesség más, ezért minden kismamának más esik jól vagy éppen rosszul, más dolgoktól fél, vagy épp mást tart normálisnak. Persze van itt egészséges határ, mondjuk tatárbifszteket kifőzdében nem eszem terhesség első harmadában, de aki azt mondja hogy „Egyél bármit, amit megkívánsz”, végletekben beszél. Ami megint elemi hiba. Mint ahogy az is, ha valaki megbánt egy kismamát azzal, hogy túlféltőnek nevezi. Egy anyának ez a kötelessége: saját akarata, véleménye szerint megóvni a gyermekét mindentől, amitől csak teheti, és ha ez mondjuk nem egyezik a Te módszereddel, véleményeddel, akkor Te csináld máshogy, de mást ne szólj meg! Ez a hiba egyébként megint univerzális, elkövetheti rokon, ismerős, gyermektelen, bárki….a gyermektelen is ledegradálhat Téged, amiért nem eszel valamit, vagy nem mozogsz többet, vagy épp kevesebbet, de a legjobb, ha így reagálod le: „ Nézd, minden anya saját maga tudja, mi a jó a gyermekének, és ez már így van most is, hogy ő még bent van. Nem vagyunk egyformák, ha nem okozok gondot Neked azzal hogy ezt vagy azt nem merem megtenni, akkor légy szíves hagyd rám a döntést.” Hosszú, de kulturált módja a „Ne szólj bele” változatnak. Egyébként erre sincsen univerzális szabály, hogy mit ehet egy kismama, vagy mit tehet. Miért? Mert minden egyes kérdésre 5 orvos legalább két eltérő választ ad. Íme:

 Szolárium terhesen

• Ne tedd, mert vérbőséget okoz, ami első tizenkét hétben vetélést okozHAT, illetve a vége felé járva koraszülést. Ráadásul a bőr ilyenkor érzékenyebb, foltos maradHAT, és a magzatvíz is felmelegedHET.
• Tedd nyugodtan, kéthetente 5 perc nem a világ, ennyi idő alatt nem melegszik fel a víz, és a vérbőség sem juthat arra a szintre, hogy gondot okozzon, a bőr meg nem is biztos, hogy Neked is érzékeny, mindenkinél más.

Tükörtojás, szusi, bifsztek terhesen

• Ne egyél nyers ételeket ezek közül, mert baktérium, meg mindenféle rejtőzHET bennük, beteg lehetsz és a babának is kárt okozHAT.
• Egyél bármit nyugodtan, amit megkívánsz, csak megbízható helyről legyen!

Csípős étel terhesen

• Ne egyél, mert a magzat nem szereti, bejut ám az ő szervezetébe is!
• Egyél, hiszen ő úgysem érez még ízeket!

Szex terhesen

• Ne tedd, mert az orgazmus vérbőséget okozhat, később méhszáj összehúzódást, beindíthatja a szülést.
• Tedd nyugodtan, hiszen nem vagy beteg, csak terhes.

Itt egyébként egy dolog a fontos: mit mond a nőgyógyászod. Ő ismeri a terhességedet, tehát el is tilthat a házasélettől, ha indokoltnak tartja. Ha külön nem hívja fel a figyelmed erre, akkor onnantól rajtatok múlik a döntés.

Cigaretta, alkohol terhesen

• Ne tedd, méreg, koraszülést okozhat a cigaretta, meg mindenféle tüdő- és egyéb károsodást, az alkohol meg szintén, bejut a magzathoz, nem kell már bent is károsítani szerencsétlen gyermeket. Aki nem tudja visszafogni magát a saját gyermeke érdekében sem, nem elég érett még arra, hogy anya legyen!
• Tedd, ugyan, inkább szívj el pár cigit egy nap, minthogy a szervezetedet felborítsa a nikotinmegvonás hirtelensége, az alkoholt meg nyugodtan, csak mértékkel, főleg vörösbort, az jót is tesz a vérképnek.

Ezt is folytathatnám, végkimerülésig. Igazságot tenni azonban totális mértékben, nem lehet. Mert egyik doki ezt mondja, másik meg azt. Hiába olvasunk netes írásokat ezekről, egy átlagos, orvosi diplomával NEM rendelkező anya honnan tudja, kinek hihet? Hol a határ túlpara és egészséges biztonság között? Íme, néhány alapvető jó tanács:

• Higgy a saját orvosodnak! Hozzá jársz terhesgondozásra, ergo megbízol benne. Ki ismerné jobban a várandós szervezetedet, mint ő?
• Amiket kerülj: soha ne találd perdöntő érvnek ezeket: „Én is ettem/megtettem, mégsem lett bajom” – Ugyanis, honnan tudod, hogy azért, mert az adott dolog VALÓBAN nem káros, és nem csak szimplán szerencséje volt az illető anyukának, hogy nem lett baja neki vagy a babának? „Ehetsz bármit amit megkívánsz, hiszen a szervezeted tudja, mi az, ami kárt okoz!” – ez sem igaz, vannak ugyanis állapotos nők, akik egészen furcsa dolgokat kívánnak meg, mint penészes tojás és társaik. A kívánósság sokszor vezethet tévútra.

Tehát a netes közvéleménykutatások helyett (miért is tudná jobban egy vadidegen, vagy akár 20 vadidegen, mi a jó Neked?) kérlek, kérdezd meg orvosodat! (gyógyszerészedet) Mert ő fogja tudni a legjobban, ha valóban jó orvos. Márpedig feltehetően jó, hiszen Te választottad őt. (vagy mégsem? Következő fejezetben visszatérünk….) Egy dolgot itt is leszögezhetünk: vannak aggódósabb kismamák, anyukák, és vannak vagányabbak, de nem szabad (és nem is illik) valakit minősíteni amiatt, ha aggódik. Persze hogy aggódik, Anya lesz, valakinek az anyukája, még jó hogy aggódik, ez a dolga. Az aggódás is egy olyan dolog, amiben minden anya más. Nem kell másokat bántani miatta, csak akkor, és csakis akkor, ha VALÓBAN veszélyezteti a babáját, de az azért több, mint a pohár vörösbor vagy a heti egy aerobic. Azért leszögezem, vannak univerzálisan kerülendő dolgok, ezek listáját érdemes a nőgyógyásztól elkérni, diktálja le, mit kerülj. Én ezt tettem. Nem nevetett ki, örült hogy megkérdeztem, mert ez is a gondoskodás jele. Én nem ettem penészes dolgokat, nyers tojást, nyers halat, nyers húst, de ihattam napi két deci vörösbort (ez a maximum adag belőle), és görcsölésre kis konyakot. Mozogni mértékkel, de a cigarettafüst kerülendő volt. Az én dokimnak egyébként ez volt a jelmondata: „A terhesség nem betegség”, én azonban hozzátettem a saját tagmondatomat is: „de más életmódot igénylő állapot”. Így lett ez a kettő együtt, összekapcsolva az én személyre szabott jeligém terhességem idejére, melyhez tartottam is magam, bárki bármit is mondott.