Ez is érdekes téma, hiszen szintén az egyik leginkább megosztó kérdés napjainkban. Valójában régebben is megvolt ez a dilemma, de valahogy napjainkra csúcsosodott ki, ugyanis mostanra értük el azt a szintet, hogy saját orvost fogadni egy egész vagyon. Nem mindenki teheti meg, mert sokan azt mondják, van jobb helye is annak a pénznek, mint egy orvos zsebe, aki felesküdött arra hogy legjobb tudása szerint szolgálja a szakmáját, tehát kutya kötelessége a saját fizetéséből, az én kis zsebpénzem nélkül is tökéletes munkát végezni. Ez így egyszerű érvelésnek hangzik, de mi is van mögötte?
Először is: válasszuk most ketté a szülést, és a terhesgondozást. A terhesgondozás is történhet állami intézményben, vegyünk most egy lakóhely szerinti SZTK-t. A kismama, amikor tudomást szerez kicsi lakójáról, elbattyog a helyi SZTK nőgyógyászati rendelésére, ott megvizsgálja az aznap műszakos doki és megmondja mikor kell jönni legközelebb. Itt lehetséges – ha szimpatikus az orvos – megbeszélni vele, hogy lehetőleg hadd jöjjön el a kismama a következő kötelező vizsgálatra akkor, amikor ő rendel megint. Ugyanis a terhesgondozás során vannak bizonyos kötelező vizsgálatok, általában havonta egyszer, de megvannak a szokásos vérvételek, genetikai ultrahangok, melyeket sokszor a kórházban végeznek, ahol szülni fogsz. Ha szerencsés a kismama, és szimpatikus SZTK-s dokit talált, hozzá jár rendelésre (NEM magánrendelésre, hanem megbeszélés szerint akkor megy vizsgálatra, amikor épp ő rendel), netán még a telefonszámát is megkapja baj esetére, tényleg szerencsés eset, jobb szót nem tudok rá. Ebben az esetben a dokinak nem kell a terhesgondozásért fizetni vagy zsebbe csúsztatni, hiszen mire van a TB-d? A kilenc hónap így is elrepül.
A másik lehetőséged, ha nem bízol az SZTK-s (vagy kórházi) dokiban, magánorvost keresni. Erre több lehetőséged is van, barátnőm például a „családi nőgyógyászt” kereste fel, akinél ő maga is született. Sokan barátnőtől kérnek megbízható orvost, én azonban az internethez fordultam. Hangsúlyozom, vannak esetek amikor az internet is igen hasznos, ugyanis egy szakembernek igazán utána lehet olvasni, ez azért nem olyan szubjektív dolog, mint hogy ki mit evett terhesen, itt konkrét eseményekről alkotott vélemények alapján lehet dönteni, nem csak csupa „szerintem” alapján. Tehát, felnéztem babás fórumokra, megkerestem a top 3 legjobban dicsért szülészorvost, és találomra felhívtuk az egyiket. Kedves volt a telefonban, humoros, beszéltünk az asszisztensével is, aki adott egy időpontot. Úgy gondoltam, elmegyünk Zsoltival, hadd csinálja meg a doki az első UH-t (5 hetes koromra kaptunk időpontot) és majd gyakorlati tapasztalat alapján döntünk. Első találkozásunkkor pedig mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy nekem nem is kell más szülészorvos, csak a Doktor Úr, mert egyszerre volt kedves és megnyugtató, vicces de profizmusról árulkodó, fiatal és modern, de hihetetlenül tapasztalt. Nekem ennyi elég volt a döntéshez. Megkérdeztük mennyi az annyi a terhesgondozást tekintve, korrektnek találtuk és nála maradtunk. De mennyi is az annyi, és miért is érte meg nekem?
Engem megnyugtatott a tudat, hogy akármi van, kérdésem vagy problémám, felhívhatom, hiszen az én SAJÁT orvosom. A terhesgondozás a magánrendelőjében történt, havi fix tarifával, nagyon korrekt módon. De ebben sem vagyunk egyformák, mi anyák, van aki erre esküszik, van aki meg arra, nem látok ebben semmi rosszat. Aki parásabb típus (jelen!) megnyugtatja a tudat hogy az orvosa tökéletesen ismeri (a magánorvos sok esetben törekszik minél jobban megismerni a páciensét, ez a profi szülészek igen jó módszere) hogy bizalmat ébresszenek benne, és a lehető legjobban segítségére legyenek. Engem mindig fogadott, akármilyen kis dilemmával felhívhattam, nekem ez elég volt arra hogy jobban érezzem magam. De aki nem akar saját orvost, ők megtehetik az előzőleg adott tippet, hogy SZTK-ban keresnek szimpatikus dokit és hozzá igyekeznek menni rendeléskor, ez sem rossz megoldás. Nem kell érte fizetni, ez az előnye, hátránya van aki számára meg nincs is. Ez jó dolog. Aki fizet egy orvosnak a magánrendelésen, annak az az előnye, hogy tudja, van akire mindig, mindenkor számíthat, hiszen „fizet a szolgáltatásért”, ez megnyugtatja, hogy valaki ismeri, hiszen minden alkalommal kedves régi ismerősként kezeli. Hátránya ennek csak a pénztárca, de nekem abszolút megérte a dolog, a második babánál sem fogok másként dönteni. Tökéletes, imádni való dokit találtam akire rábíznám az életemet, maximálisan megérdemel tőlünk minden egyes forintot a profi munkájáért, emberséges közeledéséért, hogy nem úgy kezelt, mint beteget, hanem mint régi kedves ismerőst, valahányszor beléptünk a rendelőjébe.
A szülés megint más, itt már talán jobban megoszlanak a vélemények. Mit tehetsz?
- fogadhatsz orvost (akkor is, ha terhesgondozásra nem jártál!)
- fogadhatsz szülésznőt
- fogadhatsz orvost és szülésznőt
- nem fogadsz egyiket sem, hiszen az állami intézmény dolgozóinak kötelessége megszüleszteni Téged TB-n is, gyerek még nem maradt bent!
A vélemények tehát megoszlanak. Egy azonban itt is jellemző: ezen a ponton is képesek ölre menni a kismamák, anyukák. A kedvenc internetes oldalamat fürkészve találtam rá olyan parázs és gyalázkodó vitákra a fogadott szakember (orvos, szülésznő) vagy az épp szolgálatos szakember (orvos, szülésznő) szolgálatainak választása között, hogy megint nem hittem a szememnek, miért nem lehet egyszerűen csak a TAPASZTALATAINKAT elmondva segíteni egymásnak, miért is kell gyalázni és ledegradálni azt, aki nem úgy döntött, ahogyan mi magunk? Hiszen mindkettő megoldásnak megvan a maga előnye és hátránya, csak éppen van, akinek az egyik nyom többet a latban, van, akinek a másik. Nekem személy szerint megnyugtató volt amikor elfolyt a magzatvíz éjjel egykor, hogy ott lapult a tárcámban a dokim száma akit azonnal hívhattam, és megnyugtatott a hangja, mert rögtön elmondta mit tegyek, mikor induljak, és bátorított, hogy bent találkozunk. Féltem, mert első baba, amúgy is nyuszi kismama voltam, és amikor ő megjelent a rendelőben, azonnal elmúlt minden félelmem, tudtam, hogy most már minden rendben lesz. Ezt egy idegen orvos nem tudta volna elérni nálam, én ismerőst akartam. De aki nem így érzett, vagy érez, mert mondjuk erősebb típus, vagy más szempontok játszanak nála prioritást, az is teljesen természetes. Hiszen baba még nem maradt bent, az orvosok ugyanolyan jó képzést kaptak, az ügyeletes is éppúgy megszüleszt, mint a fogadott doki, csak ingyen, vagy esetleg egy utólagos bonbonért.
Nem mindegy, hogy előre kifizetett tarifáról, vagy hálapénzről, tiszteletdíjról beszélünk. A vélemények erről is megoszlanak, de én azt gondolom, mindenkinek a maga pénztárcája és elvei döntenek, nem kell turkálni sem a másik kismama tárcájában, sem a fejében az elveit támadva. Ha az egyik kismamának megnyugvást okoz, ha előre megkérdezi, mennyi is az annyi, kérdezze, ettől a másik kismama pénze még nem lesz kevesebb. Sokszor olvastam olyat fórumozó anyukáktól, hogy pont az ilyen „lepénzelős” kismamák miatt anyagiasodnak el a dokik, mert azok a kismamák, akik pénzt adnak az orvosoknak, vagy ötven- netán százezret adnak egy szülés után, erősítik meg a szülészorvosokban vagy szülésznőkben azt az elvet, hogy igenis várják el a hálapénzt. Szerintem ez nem feltétlenül van így, hiszen az adott orvos, aki pénzt kap egy szülésért, attól még a következőt is éppúgy levezeti, amire pusztán a beosztása okán kerül sor. Ha jó szakember és jó ember, ugyanolyan kedves és segítőkész lesz, mintha pénzt kapna érte, ha meg nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, akkor ezen akkor sem javít az ember lánya, ha lepénzeli. A hálapénz természetesen nem csak kismamákat érintő dolog napjainkban, a politika berkein belül is folyamatos téma bizonyos körökben, de attól, hogy egymást gyalázzák a kismamák a másik döntése miatt, még nem jut előbbre a dolog, csupán felesleges bosszankodást nyújtunk magunknak és egymásnak. Én megértem mindkét oldalt, mert mindkettőben van ráció, a fontos azonban mindig az, hogy az ember saját maga döntsön, mit is szeretne.
A szülés után még ott a kérdés, a csecsemős nővéreknek kell-e, jó-e a pénzt adni annak érdekében, hogy „megvásároljunk” magunknak és újszülöttünknek némi extra figyelmet. Erre nincs univerzális válasz, ugyanis elviekben nem épp erkölcsös dolog tőlük, ha előnyben részesítenek bárkit is, aki anyagilag támogatta őket, de a mai világ anyagias voltát én sem kérdőjelezném meg. Véleményem szerint ez megint arról szól, mennyire hivatása egy-egy nővérnek a munkája. Ha a HIVATÁSA, pénz nélkül is éppúgy kedves és jó lesz Hozzátok, azonban ha nem jó szakember vagy nem jó ember, akkor a fene megette az egészet. Tedd, ami az elved, a lényeg hogy megpróbáld Magadnak és babádnak minél nyugodtabbá tenni a kórházas napomat, nekem az összes megpróbáltatással együtt is életem egyik legfantasztikusabb élménye volt az egész. Elárulom, én egyik nővérkének sem adtam pénzt, azonban távozáskor kapott az egész csecsemőosztály és az egész nővér-részleg egy-egy doboz minőségi bonbont, mintegy hála jeléül. Volt, aki megérdemelte, volt, aki nem (hol nincs?), lelkük rajta, hogyan osztoznak meg belőle.