Vagyis: mikor kezdjük a szobatisztaságra szoktatást? EZ is tud remek vitatéma lenni, utána olvastam a témának, kik mit mondanak, miként vallanak a bilizés rejtelmeibe való bevezetés idejéről. A végletek emberei a következőket mondják:

• Minél hamarabb, mert ha ügyes vagy, már másfél éves korára legkésőbb szobatiszta lesz!
• Két (két és fél, három) éves kora előtt el se kezd, úgysem fogja fel, szellemileg még nem érett rá!

Tehát, vannak a végletek. Vannak anyukák, akik elolvassák, mit hogyan kell és teszik (vagy épp várnak vele, attól függően, mit tanácsol a nagy Tankönyv). De lehet ezt másként is, mégpedig úgy hogy természetesen elolvassuk, mit írnak a szakkönyvek (csak azért, hogy kellőképpen megzavarodjunk, ugyanis hat különböző szakirodalomban, orvosi ajánlásban elolvasok legalább négyféle véleményt), majd átkopírozzuk a véleményeket a MI BABÁNKRA / GYERMEKÜNKRE vetítve, és eldöntjük, hogy az ő saját ütemű fejlődése, szellemi szintje ismeretének tudatában, mennyi idős korban kezdünk is neki a dolognak. El lehet persze már hat hónapos korban határozni, hogy „ó, én két éves kor előtt el sem kezdem, mert nincs értelme”, de lehet figyelni a gyermeket is, miközben fejlődik, és akkor dönteni, amikor meglátjuk, hogy igen, ő már ott tart. Lehet, hogy ez mondjuk egyéves és négy hónapos korban jön el. A gyerkőcök semmit nem csinálnak ugyanakkor, szellemileg sincsenek ugyanazon a szinten, mozgásfejlődésben sincs egy teljesen univerzális táblázat, a bilizésre való érettség miért lenne hát különböző? Persze nem épp a legjobb módszer (sőt..) ami nagyanyáink idejében dívott, hogy bilire kötözték a kilenc hónapost, amíg bele nem sz.rik, de talán vannak gyermekek, akik sokkal hamarabb megismerhetnék a szobatisztulás rejtelmeit, ha anyukájuk az éppen divatos szakirodalom ajánlása helyett már két és fél éves kora ELŐTT megmutatnák a kicsinek, hogy „Nézd, ez a bili.”. Igen, ugyanis vannak kicsik, akik értelmileg mondjuk pár hónapnyival előrébb járnak kortársaiknál, mert nekik az agyukban ez a rész gyorsabban fejlődik, mint másoknál. Egyik gyereknek a ritmusérzéke fejlődik gyorsabban, másik gyereknek a járása lesz előbb stabilabb, a harmadik pedig már másfél évesen egész mondatokat mond, a negyedik meg igen hamar megtanulja mindenféle erőszak nélkül is a bilizés tudományát. Ám, ha nem ismertetjük meg vele, esélye sem lesz annak, hogy kiderüljön, megy neki.

 Igazából itt is találtam ám általánosított mondatokat, amiket az anyukák mondtak egymásnak, vagy gyermektelenek mondtak anyukáknak, mindkét póluson:

• nem érdemes elkezdeni két éves kor előtt, mert még nem érett rá szellemileg.
• Nem érdemes elkezdeni két éves kor előtt, mert még nem érett rá fizikailag.
• Nem szabad erőltetni, mert a szorongás csak kudarcélményhez vezet.
• Mindenképpen próbáld meg már akkor, amint ülni tud, hiszen úgy minél hamarabb megtanulja!
• Amikor úgy érzed, a gyermeked szellemi szintje elérte azt a szintet, hogy kifejezi, mit szeretne, és megérti, Te mit szeretnél tőle, vegyétek elő a bilit, és próbálkozzatok, hátha.
• Ó, az én gyerekeim már egyévesen bilibe végezték a dolgukat, elrontod, ha Te nem próbálod meg!
• Jaj, hagyjátok még a bilit, még csak másfél éves, úgysem érett még rá, hiszen az enyémnek sem megy, pedig ő már két éves lesz!

Van itt mindenféle, de dőlt betűvel jeleztem azokat a mondatokat, amik elfogulatlanok, pártatlanok, LOGIKUSAK, és nem általánosítanak az összes gyerekre nézve. A saját gyermekét mindenki ismeri, ellenben a másik anyuka gyermekével, tehát a Tiédnél Te tudod, mikor kezded (ha figyeled őt is, nem csak a Tankönyvet), a szomszéd kisfiúnál pedig az ő anyukája (ha ő is figyeli gyermeke jelzéseit, nem csak a Tankönyvet), ebben a témában tehát egyáltalán nincs értelme megszólni egymást, amiért valaki korábban, netán később. kezdi.